Városnézés Moszkvában

Moszkva egyediségét ellentmondásossága határozza meg. Annak számára aki a szibériai sztyeppek felől közelít hozzá, ez maga Európa. Nyugat felől jövet viszont inkább Ázsia arculatát idézi. A száraz téli hideg itt már több hadsereg felett győzedelmeskedett. A jómódú fővárosiakat csak a város körül fekvő dácsák mentik meg a nyári hőségtől és a szmogtól. A még mindig poros Tverszkaján fejkendős bábuskákat és kopott halinacsizmás munkásokat látni, mellettük elegáns dáma tipeg thaiföldi csizmácskában, nercbundában. A trolibusz egy lovaskocsi sebességével halad a városközpontban, a föld alatt száguldó metró a következő évszázad üzenetét közvetíti. Csupán kőhajításnyira van az első kommunista állam alapítójának Leninnek a mauzóleuma a cárok sírjaitól, akik azután is Moszkvában koronáztatták meg magukat, amikor a birodalomnak már Szentpétervár volt a fővárosa. 

Az írók és költők Oroszország anyjának tartották Moszkvát. Olyan anyácskának, akinek arcvonásai azért eltéveszthetetlenek, mert az ellentmondásokat egyesítik magukban. Olyan arc, mely Lenin apácskával már-már az öregedés felé tartott, de orosz módra ismét újjáéledt.