A település és környéke kiemelt idegenforgalmi központ - többnyire ide érkezik először a pusztára kíváncsi utazó, innen indul a Hortobágy népi építészeti nevezetességeinek, természeti értékeinek felfedezésére.
A Hortobágy-puszta igen tágan értelmezhető földrajzi meghatározás. Oklevelekben csak a XIX. század húszas-harmincas éveiben kezdték használni a Debrecen tulajdonában levő, a Hortobágy folyó melletti pusztabirtokok és legelők megjelölésére a Hortobágy-puszta gyűjtőnevet.
Hortobágy, a település a legcsekélyebb mértékben sem viseli magán a puszta életmódbeli, néprajzi, építészeti hagyományait. A község évtizedeken át főként a Hortobágyi Állami Gazdaság dolgozóinak lakóhelyéül szolgált, az 1960-as, 70-es évek vidéki építészetére jellemző típusházakkal, szabályos utcarendszerrel, teljes infrastruktúrával. A település azonban napjainkban a vidék egyik idegeforgalmi központja.
A puszta évenként visszatérő, s régi hagyományokra visszatekintő rendezvénye a Hortobágyi Hídivásár, amelyet augusztus 18-20. között rendeznek a Nagyhortobágyi csárdával szemközti területen. Ma már idegenforgalmi látványosság, ahol különlegességnek számító népművészeti tárgyakat lehet vásárolni.
A Hortobágy község központjától mintegy 2 kilométerre lévő Máta a híres hortobágyi ménes élőhelye: több mint 300 éve tenyésztik itt a Nónius fajtát, július első hétvégéjén itt tartják a Hortobágyi Lovasnapokat.
Különleges élményt nyújt az utazónak a pusztai szekerezés, amelynek során közvetlen közelről ismerhetők meg a Hortobágy természeti értékei. De felfedezhető a vidék egy-egy kerékpártúra alkalmával is.
A magyar Alföld jellegzetes vendéglátóhelyei a csárdák, amelyek forgalmas utak mentén épültek. A Hortobágy kiterjedt területén a XIX. században mintegy negyven csárdaépület állt, és a pusztán átvezető 33-as főút mentén Tiszafüred és Debrecen között ma is működő csárdákat találni.
A település megközelíthető közúton: az M3-asautópályáról Füzesabonynál a 33-as útra letérve Tiszafüred felé, onnan tovább a 33-as úton mintegy 36 kilométer. Vasúton a Debrecen-Füzesabony vonalon fekszik.
Hortobágyi csárdák
A csárdaépületek a török kiűzése után, az Alföldön megritkult településhálózat hátrányainak csökkentésére, a nagy határú szabad királyi és mezővárosainkba vezető, forgalmas utak mentén épültek- általában olyan távolságra egymástól, amekkorát terhes szekerekkel két etetés-itatás között, a vásárba lábon hajtott jószágokkal pedig reggeltől estig meg lehetett tenni. A csárdákhoz mindig csatoltak megfelelő legelőterületet is, alapvető szempont volt az utazó ember és a pásztorok igényeinek a kielégítése. Az így kialakult csárdahálózat hozzátartozott a XVIII-XIX. századi magyar Alföld képéhez.
A Hortobágyi Nemzeti Park nyugati fogadóházának közelében a Patkós, ezt követi a Kaparó, majd a Kilenclyukú híd mellett a Nagyhortobágyi, a Keleti-főcsatorna partján a Kadarcsi, végül pedig, már a megyeszékhely határában, ahol a 33-as főútból elágazik a Debrecent Balmazújvároson át Tiszacsegével összekötő út, a Látóképi.
