A település megközelíthető közúton: az M3-as autópálya felől Eger városán át, vagy pedig Mezőkövesd felől.Az Eged-hegy déli oldalában feltárt és gazdag leletanyagot adó szkíta temető is bizonyság arra, hogy Noszvaj és környéke már a távoli múltban is különböző népek települése volt. A honfoglalás idején ezen a környéken szláv települési foltok voltak,...
A település megközelíthető közúton: az M3-as autópálya felől Eger városán át, vagy pedig Mezőkövesd felől.
Az Eged-hegy déli oldalában feltárt és gazdag leletanyagot adó szkíta temető is bizonyság arra, hogy Noszvaj és környéke már a távoli múltban is különböző népek települése volt. A honfoglalás idején ezen a környéken szláv települési foltok voltak, a falu neve Neznay, Noznay is szláv személynévvel azonosítható. A legkorábbi írásos emlék a faluról egy 1248-ból származó oklevél, ami a települést villa episcopalisként (püspöki falu) említi. Noszvaj királyi birtok lehetett, majd azt követően adományozás folytán a püspöké lett. Bár közigazgatásilag 1948-ig Borsod megye része volt, egészen a XVI. század második feléig - a török hódoltság kezdetéig - az egri püspökséghez, majd a felsőtárkányi karthauzi szerzetesekhez tartozott. Az 1552-es, egri vár elleni ostromot megelőzően a török a város környéki falvakat, köztük Noszvajt is feldúlta és felégette.
Az egri vár hősies megvédése és a török elvonulása után I. Ferdinánd a várvédő Füghedy János birtokába adta Noszvajt. A Füghedyek nemcsak birtokosai a területnek, hanem itt is laktak. Egyes feltételezések szerint a mai kastély területén a Füghedyek létesítettek először kúriát, amelyet élő sövénnyel vettek körül. Az 1680-as években egy gazdag török borkereskedő fia a szultáni kincstártól örökáron megvette Almagyart és Noszvajt. Eger megvívása után a városban maradt, megkeresztelkedett, és felvette a Noszvaji Ferenc nevet. Utód nélküli halálával az egri házát és vagyonát a minorita rendre hagyományozta.
Az 1700-as évek elején már Bossányi Krisztina és első férje, Szemere György Noszvaj birtokosai. A XVIII. század derekán bekövetkezett birtokosztás mindenféle tekintetben hátrányos és káros volt a község és lakosai számára. A falunak sok gazdája volt, a valóságban egy sem. 1782-ben gróf de la Motte Antal császári ezredes lett felesége révén a falu legnagyobb birtokosa.
A település az egri történelmi borvidék szerves része, ehhez minden szükséges feltétel adott: szőlőtermő dűlők, pincék, megfelelő természeti adottságok.
A községtől északra található Síkfőkút, a Kánya-patak festői szépségű, völgyében helyezkedik el. Kedvelt kiránduló- és üdülőhely, az 1930-as években alakult ki, ekkor épült turistaháza is, amelyet az 1980-as években átépítettek, most vendégfogadóként működik. Itt található a Szent Imre-forrás és a két mesterségesen kialakított tó, ahol kellemes kikapcsolódást adhat a csónakázás, vízibiciklizés, horgászás. Nevének eredete nem tisztázott, talán egy forrásról kapta.
