Mezőkövesd lakóit a szomszédos Szentistván és Tard népével együtt nevezik matyóknak. Hagyományaikkal különleges néprajzi egységet alkottak és alkotnak még ma is a katolikus a környező települések protestáns népessége között. (Az ország más területein is matyóknak hívták a református környezetben szigetként megmaradt római katolikus népcsoportokat.)A 'matyó' nevet a szájhagyomány Mátyás király nevének becézett formájából eredezteti. A jellegzetes matyó viselet és hímzés főleg a mezőkövesdi íróasszonyok (hímzésrajzolók) keze nyomán virágzott ki a XIX. század utolsó harmadától. Kialakulása a Matyó Múzeum kiállításán nyomon követhető.
A Matyóföld "fővárosa" a régészeti leletek alapján már a honfoglalást megelőző időkben is létezett. A XIV. században a közeli Cserépvár birtoka, míg a XV. században Diósgyőr várához tartozott.
A Hunyadiakhoz több emlék is köti: 1456-ban Hunyadi János itt kötött békét a huszitákkal, 1464-ben Mátyás királytól mezővárosi (oppidum) rangot és számos kiváltságot kapott, címer- és pecséthasználattal.
Mezőkövesd a XVIII. század közepe táján már jelentős település. 1806 márciusában a Napóleon elől menekített magyar Szent Koronát egy éjszakán a mezőkövesdi plébánián őrizték.
A jelentősebb kulturális programok is a matyó kultúra körül szerveződnek: a nemzetközi Matyóföldi Néptáncfesztivál (minden év augusztus első hétvégéjén), a Matyó vigasságok (ahol még látható a matyó lakodalmas) és a háromévente megrendezett Kisjankó Bori országos hímzőpályázat és kiállítás.
A városhoz tartozik a 3-as út melletti Zsóry fürdő. 1939-ben olajkutató talajfúrás során, csaknem 800 méter mélységből 72 Celsius-fokos, nagy kalcium-magnézium-hidrogénkarbonátos, szabad szénsavat tartalmazó víz tört elő. A kutat Zsóry Lajos birtokán fúrták, és neve rajta maradt az itt kialakított fürdőn, amelyet 1983-ban gyógyfürdőnek nyilvánítottak.
Iratkozz fel hírlevelünkre és értesülj időben a legújabb akcióinkról, a legjobb utazási ajánlatokról!