pl. Ciprus, Bécs stb...
Indulás ideje:
Naptár
Művésztelepe, múzeumai és galériái nyomán az élő képzőművészet városaként is emlegetik a települést. Belvárosa jellegzetes, a XVIII. századból megőrzött városképével Magyarországon szinte egyedülálló műemléki együttes.

Szentendrén és környékén a II. század elején a rómaiak védelmi rendszert alakítottak ki, megerősített katonai táboruknak az Ulcisa Castra nevet adták - ez a város első ismert településneve. Később a várost a középkori plébániatemplom védőszentjéről, Szent András (Endre) apostolról nevezték el. 

 

A gyorsan növekvő idegenforgalom a történelmi hangulatú utcáknak, a művészeti életnek, valamint a magyarországi népéletet bemutató Szabadtéri Néprajzi Múzeumnak egyaránt köszönhető.
Szentendre a városépítésben elért eredményeiért, és a hagyományok megőrzésének elismeréséért 1980-ban Hild-emlékérmet kapott.

Múltidézés

Szentendre és környéke több tízezer év óta lakott terület. A II. század elején a rómaiak itt alakították ki a környék védelmi rendszerét.
A rómaiak után a hunok, longobárdok, avarok lakták ezt a vidéket a magyarok bejöveteléig. Az államalapítás idején Szent István a veszprémi püspökségnek adományozta a települést, így Szentendre első, helynév nélküli írásos említése a veszprémi püspökség 1009. évi alapító oklevelében található.

A település felvirágzása a XIV. századra tehető. Ekkor királyi birtokként kiváltságokat kapott, de fejlődését Esztergom, Visegrád és Buda közelsége is elősegítette. A várost azonban a török hódoltság időszakában, majd a Buda visszafoglalását megelőző harcokban szinte teljesen elpusztították. A törökök kiűzése után, 1690-ben először mintegy 6000 szerb telepedett itt le, akiket később még több ezer követett. Az újabb kori változásoknak ugyancsak az idegenek váltak jelentős szereplőivé: az egyre nagyobb számban idetelepülő németek és szlovákok.

Szentendre mai, jellegzetes városképe a XVIII. században épült ki. A következő évszázad azonban hanyatlást hozott. A városban tűzvészek, árvizek, járványok pusztítottak.

Az iparosodás a XIX. század második felében kezdődött. A két világháború között már több korszerű üzemet tudhatott magáénak a település. A második világháború után ezek részben átalakultak, és új gyárak is települtek a Duna partjára.

Szerbek és más nemzetiségek

A Szerbia különböző részeiről származó családok új lakóhelyükön is megőrizték összetartozásukat - így volt ez Szentendrén is. Óhazájuk egy-egy vidékének lakói külön városrészt (mehalát) alakítottak, és minden mehala külön-külön épített magának templomot. Feltételezték, hogy hamarosan visszatérhetnek elhagyott otthonaikba, így Szentendrét nem tekintették végleges lakóhelyüknek - ezért templomaikat és a legtöbb lakóházat is eleinte fából építették. A ma is álló, később téglából emelt hét, eredetileg görögkeleti templom nevében őrzi az egyes szerb vidékek emlékét.

A szerb telepesek zöme iparos és kereskedő, kisebbik részük földműves, elsősorban szőlőtermelő volt. Szentendréből a XVIII. századra pezsgő életű, egyre inkább polgárosodó kereskedő városka alakult ki; kilenc szerb parókiát igazgató püspökséggel.

A szerbek mellett idővel a város lakossága magyar, szlovák, német, horvát, sőt görög betelepülőkkel is bővült. A település ma is őrzi különböző nyelvű, de hasonló neveit: Sentandrija, Sankta-Andrä.



találat

A keresés az alábbi szűrőkkel nem hozott eredményt:

Töröld a nem kívánt szűrési feltételeket!

Nem találja amit keres?
Kérjen ajánlatot!
Feliratkozás kategória értesítésreBezár

Iratkozz fel kategória értesítő listánkra és értesülj az általad választott kategória legújabb indulásairól, akcióiról!

Segíthetünk?Bezár
Kérjen ajánlatot!
Megkeressük Önnek a legjobb árat.
Kollégáink segítenek munkaidőben.
+36 1 5013490
Küldjön magának emlékeztetőt
e-mailben!