Róma és környéke

Kupolák tengere. A gyengéd szépség, a tiszta harmónia képe. A béke és az örökkévalóság képe: Roma Aeterna. Ilyennek látja az ember Rómát, ha föntről, valamelyik dombjáról tekint a városra. Lent azonban egy másik kép fogadja. A Colosseum körül hatalmas a forgalom, nagy a torlódás az Angyalvár előtt, a szmog az égig ér. Föntről a csöndes, ősrégi Róma, alant a modern, zajos Róma. Évezredek művészeti alkotásai a Formum Romanum és a Pantheon, a Szent Péter Bazilika és a pápai palota, a Trevi-kút és a Spanyol lépcső sajátos kontrasztja a mai felgyorsult életmódnak. Itt együtt, egymás mellett, egymásra rétegződve él a múlt és a jelen. Különböző korok egyidejűsége. Annak, aki Rómába utazik, mindenre fel kell készülnie. Itt minden a feje tetején áll. Ez nem a megfontolt természetűek és a hatékonyságot kedvelők városa. Azoknak a törvényei Rómában nem érvényesek. Mi a legrövidebb távolság két pont között? Az arabeszk, válaszolta egyszer egy olasz író, ez a kacskaringós minta. Ez Róma. Miért nem hagytak fel az emberek s nem is fognak soha fölhagyni azzal, hogy Rómát felkeressék? Mert itt kifordul sarkából a világ, és mégis minden összeáll. Maga a csoda a nagyváros zajában és forgatagában. Aki átélte már ezt, megérti, hogy a város nevét: Roma, fordítva kellene olvasni: Amor.

Zajos, zsúfolt és az autóktól szinte moccanni sem lehet benne, de legalább annyira örök, mint ahogyan azt közhellyé koptatott beceneve állítja. Ugyanis Róma ma is Itália közigazgatási és kulturális fővárosa, valamint a római katolikus egyház központja. A várost alapjaiban fenyegető háborúk, a környezetszennyezés és az automobilok ellenére építészeti emlékei kiállták az idők próbáját, és évszaktól, időjárástól függetlenül a világ minden tájáról milliószámra vonzzák a turistákat. Nemcsak a csodálatos boltíveket és művészeti alkotásokat akarják megcsodálni, de a la dolce vitába is szeretnének belekóstolni abban a városban, mely a nyelvét, a törvényeit és a naptárát adta nekünk. Az élet persze itt sem mindig olyan édes; elég, ha csak a táskatolvajokra, a szédült római sofőrökre vagy a bürokrácia buktatóira gondolunk.

Ahhoz azért elég édes, hogy lerázzuk magunkról az elraboltatás meglehetősen valószínűtlen veszélyének rémét, vagy hogy ne gondoljunk rá, mi lenne, ha beleesnénk a Tevere mérgezettnek mondott vizébe. Elég édes ahhoz is, hogy ne vegyük észre a kipufogógázok bűzét vagy a líra árfolyamának ingadozásait, cserébe azért, hogy szemügyre vehetjük a felfoghatatlan mennyiségű műkincset és megkóstolhatjuk a soha nem látott ételkülönlegességeket. A turisták a helybéliekkel együtt azért viselik el a zűr- és hangzavart, mert ismerik a mondást: ha farkassal laksz, vele együtt ordíts. Róma a Tiberistől keletre elterülő hét dombon elszórva álló földművesközösségekből a Kr. e. 4. században vált fallal körülvett várossá. A következő évszázadokban óriásit fejlődött a város, de ellenséges támadások is veszélyeztették, ezért Aurelianus császár Kr. u. 270-72 között új városfalat építtetett (Mura Aureliane), mely immár jóval nagyobb területet fogott közre, és a Tiberis túloldalán álló, ma Trastevere néven ismert részt is a városhoz csatolta. Ez a második fal máig meghatározza a városközpontot. Aki beteszi a lábát ebbe a városba, az rögtön rájön, hogy igaz a mondás, mely szerint Rómát nem lehet egy nap alatt megnézni.

Annak is fel kell állítania egy fontossági sorrendet, aki egy meghatározott témakör, például a képzőművészet vagy az építészet iránt érdeklődik, és a szálláshelyét is célszerű a legfontosabb látnivalók közelében kiválasztania. Persze a történelem emlékeibe az is lépten-nyomon belebotlik, aki nem keresi azokat szinte minden sarokra jut egy nevezetes szobor vagy szökőkút. A sokat emlegetett dombokból viszont vajmi keveset fogunk látni, kivéve az Aventinus dombot, mivel ma már alig emelkednek a környező táj fölé. Egyes külvárosok, például a Parioli, mára olyan felkapottak lettek, hogy több luxusszálló és éjszakai mulató található bennük, mint a Via Vittorio Venetón. A legnépszerűbb találkahelynek és a nyüzsgés központjának azért ma is a város főbb terei (legfőképpen a Piazza di Spagna) számítanak. Róma ősi, de örökké eleven város. A hozzá tartozó dicsőséges Birodalom már a múlté, de a város ettől még nagyon is nyüzsgő életet él. Akár bedobunk egy pénzérmét a Trevi-kútba, akár nem, biztos, hogy vissza akarunk majd térni - újra és újra. (Forrás: Cartographia)

A legjelentősebb települések Róma környékén: Cerenova (40 km) kítünő közlekedési lehetősége miatt szeretik, és természetesen a homokos strandja sem elhagyagolható. Ladispoli-t Róma tengerpartjának is szokták nevezni, és hasonló tulajdonságokkal bír. Anzio 40 km.-re Rómától a dombok lábánál fekszik, de látnivalókban is gazdag, homokos tengerparja szintén nem elfeledendő. Sperlonga,Fondi,Terracina,Tarquinia, még Lazio tartomány Róma környéki jelentősebb települései.